lusta betűk

Könnyed hellót intek a múltnak,
Régi csomóim majd mind kilazultak,
S tán épp ma újat old meg e furcsa szó:
Helló!

Helló régi kurvám, helló kisírt társam,
Helló mindenki, kire hiába vártam!
Újra látni téged végre újra jó:
Helló, helló, helló, helló!

Helló nyűtt elvbarát, helló dobott mester,
Helló szégyenfoltom, s mind, aki ma restell,
Hátat fordítani neked ma már nem való:
Helló, helló, helló, helló!

Csomó helló a csomó csomónak!
Átváglak, kikötlek, de legjobb, ha feloldlak,
Csak köszönj vissza rám, nem izzasztó meló:
Elég egy helló.

Redőnyöm lehúzom a fényes szavak előtt.
Engem ne perzseljen többet világos beszéd!
S ha már e fényből nem nyerek több erőt,
Borítson el inkább a puha, jótékony setét.

Egy – Februárra megérett a meggy
Kettő – Mérgező a csipkebokorvessző
Három – Zacskós vízért kell ma sorba állnom
Négy – Addig te meg vércserére mégy
Öt – Kína aszálykárra biztosítást köt
Hat – A sav apad
Hét – Az ég lehunyja végleg kék szemét
Nyolc – Egy földalatti konténerbe bezuhan Miskolc
Kilenc – Génkészletet svájci bankba mentsz
Tíz – Itt a víz!

Ha nem tiszta, vidd vissza,
Nem lesz, aki megissza.

- Láttalak a múltkor a villamoson. Olyan töprengő arcod volt. Emlékszel, mire gondoltál?
- Várj csak! Arra, hogy mire gondolnál, ha most látnál.

- De hát láttalak!
- Na? És?
- Mi és? Ja... semmire.
- Talált! Pont erre gondoltam.
- Másra nem?
- De. Arra, hogy mire gondolnék én, ha tudnám, hogy látsz.
- Na? És?
- Semmi.
- ...
- Bocs, most sietek.
- Majd még látjuk egymást.

Média, Kamera, Opciók, Videó, Felvesz.

Vagy Navigáló gomb, Opciók, Videó, Felvesz.

Startra indul, Szünetre leáll.

A Kamera nem kegyelmez.

 

Galéria, Videoklipek, Megnyit, Indít.

Letöltések, Nézettípus, Sorba rendezés:

Megütöd, Kivered, Felszívod, Harapod, Gyújtod.

De Kamerádnak mindez mára már kevés.

A játéknak vége.

Nem gurulnak többet asztalon a színes görcstelen szavak,

Hiába hull a krétapor,

A golyók csak állnak, s a posztó hosszában felhasad.

 

Szó nem ütközik.

Elmaradnak végleg a többfalas varázslatos karambolok,

A dákó megremeg,

Szótagok komolytalan mandinere helyett most új tollat fogok.

Lerágott körmöm

Most porrá őrlöm.

Ha kész a porköröm,

Megtöltöm Parkerem,

S nem fogy a körömpor,

Mint a jó körömpör,

Költ, körmöl egyre csak,

Tán örökké, öröktől.

Emlékszik valaki,

Mire emlékszik az ember?

Nevekre? Napokra?

Nyugodtan felejtsd el!

 

Szép csak az,

Ami emlék nélkül tetszik.

Újraember készül:

Már bálákban állnak a foszlott emlékfecnik.

Se körbe, se tükörbe ne nézzél!

Se körkép, se tükörkép nincs kéznél.

Se múltba, se jövőbe, se jobbra, se balra

Nincs látnivaló. Nézzél csak magadba!

De tudnod kell, a kör nem hagy magadra.