Végre ridegen szíven csap a fém,
S én gyilkolni indulok fémanyám csövén,
Porvérem felüvölt: „Kint már a halál!”...
De a csövön túl csak sötét üresség talál.
Csillogó bőrömön nem érzek dühöt,
Se bosszútól, se vádtól fel nem pördülök,
S a füstbe szemernyi kapzsiság se vág…
„Ok nélkül küldött ölni fémanyád?”
Céltalanul tartok egyenest a célra,
Teremtőm miért szór porvért acélba,
Ha nincs indíték, csak csőstül gyűlölet?...
Amit átfúrok, nem más, mint hússzövet.
Tehetetlen átvágok a sötét bőrön,
Előre, ki innen! mással nem törődöm,
Nem marad utánam, csak egy embernyi hiány…
Teremtőm így ítélt: „Megdöglesz, cigány!”
