(Számadó I./2.)
Padkán elvéti a lépést,
Szélben üstökére hull a cserép,
Sarkon épp csak elnézi a táblát,
Túlszaladó húskés vágja erét.
Téglasalak eltömíti a kéményt,
Kavicson megröccen a gyönge kerék,
Tetőről részegen kizuhan az útra,
Fúráskor megcsapja a kóbor vezeték.
Ily könnyen hal az ember,
S már nem fontos, mily nehezen élt.
