Nézd ezt a komoly arcot,
Mit felül rendezett hajmoha,
Alul olcsó nyakkendő boga fog keretbe,
S fordul felnőttet mímelő gyerekbe,
Ahogy torkon szorítja kora,
Nézd, hogy feszít,
Teste az időben előredől,
De hangja régi vad vizek felől nevet,
Gyermekként élte, felnőttként játssza az életet,
S most öltönybe bújócskázik önmaga elől.
Korszorítás
2008.06.26. 13:12 danesztatosz
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lustabetuk.blog.hu/api/trackback/id/tr25540424
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
