Lehettél volna több, de nem,
Ezért magad ne köpd szemen,
Ma egyszerű senki vagy, na és?
Hisz jól vagy, s fő a jóllevés,
Egy jó leves, egy ölelés,
Egy pillanat, mit fejbe vés az ember…
Élj hát boldogan e középszerelemmel!
Viseld büszkén az ékszert,
Ez oly sokat csiszolt középszert,
Mert ékszered te vagy magad,
Bajban vagy, ha magadra hagy,
És marad, mi nem lettél soha,
A „Több lehettél volna, ostoba!” siráma…
Eldobni hát ma már mindhiába.