Gyászba borult a város,
Kukában áll a hős, a tört csontú ballonkabátos,
Az út már nem, csak az aszfalt akácos.
S ha végigmegyek most rajta én,
Vihartól űzve trappolok, ázott sörényű tarka mén,
A kimosott féreg is csak halni kúsz elém.
Talpak alatt az ég szilánkja,
Csak az ember maradt, kitört vakablakában állva,
Minden épp olyan, ahogy az isten mindig is látta.
