Bekaplak, mint bringalánc a gatyát,
Metsző fogaskerékként haraplak át,
Szegecses pedállal sípcsontodra verek,
Bosszulnak a humánhajtású hardverek!
Érkezz farcsonttal egyenest a vázra,
Imádd a betont arcod meggyalázva,
Kisujjadat a kormány s a fal közé csípjed,
Küllőgerincednél kerékbe feszítlek!
Csapjon a murva föl végig a vádlidon,
Váratlanul a ZIL-ajtót rád nyitom,
Finom nyolcast rúgok eszed kerekébe,
Satufékkel húzok rá a herédre!
Mert elcsengetted ezt a várost, te padka!
